Brezsnyev és Kádár sétálnak az erdőben. Egyszer csak kiugrik eléjük egy medve, és éhes ordítással feléjük indul. Brezsnyev kétségbeesik, míg Kádár ledobja a csizmáját, elővesz a hátizsákjából egy sportcipőt és lábbelit cserél.
- Megőrültél? - kiált rá Brezsnyev - Egy medvét akarsz lehagyni futásban?
Mire Kádár:
- Én nem a medvét akarom lehagyni, hanem téged.

Szulejmán és Brezsnyev találkozik a túlvilágon. Brezsnyev panaszkodni kezd:
- Az hogy lehet, hogy ti, törökök 150 évig uralkodtatok Magyarországon, és mégis szerettek benneteket. Mi csak 40 évig voltunk ott, de mindenki utált.
Mire Szulejmán:
- Mi nem követtünk el két nagy hibát. Először is nem tettük kötelezővé az iskolákban a török nyelvet, másodszor nem kellett a magyaroknak megünnepelniük a mohácsi csata összes évfordulóját.

Józsi bácsi felutazik Budapestre, de mivel utoljára a hárború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni. Gondol egyet, és megszólít egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
- Jaj, bácsika, ne mondjon ilyet, mert rögtön elviszik! - válaszolja a járókelő - Horthy Miklós utca már nincsen! Helyette Vlagyimir Iljics Lenin utca van.
Józsi bácsi elballag, majd megkérdezi a következő embert:
- Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
- Hallgasson, mert csúnyán megütheti a bokáját! - hördül fel a kérdezett. - Már nincs Mussolini tér, Moszkva tér van helyette.
Józsi bácsi elcsodálkozik, majd megy tovább, és megint megszólít valakit:
- Tessék mondani, merre van az Adolf Hitler utca?
- Megőrült, öreg? - sápad el a járókelő - Már nincsen Adolf Hitler utca, helyette Vörös Hadsereg utca van.
Józsi bácsi nagyon elkenődik, és továbbmegy. Elérkezik a Dunához, és szomorúan leül az egyik lépcsőre. Arra megy egy rendőr, és megkérdezi:
- Mit csinál itt, bácsika?
- Nézem a Volgát! - válaszolja szomorúan az öreg.

A túlvilágon találkozik Hannibál, Szulejmán és Napoleon.
- Ha nekem egyetlen orosz T34-es tankom lett volna, nem álltam volna meg Róma kapui előtt! - kezdi Hannibál.
- Az semmi! - mondja Szulejmán - Ha nekem a nándorfehérvári csata idején egyetlen orosz helikopterem lett volna, most nem harangoznának délben.
- Hát igen! - folytatja Napóleon - Ha nekem olyan újságom lett volna, mint a Pravda, máig sem tudná senki, hogy elvesztettem a waterlooi csatát.

Natasa felébred a moszkvai hiper-szuper-modern bérház 125. emeletén, és felébreszti Szergejt:
- Menj ki a konyhába, és kapcsold össze a protont a neutronnal!
Szergej álomosan kimegy, majd hamarosan csörömpölés és káromkodás hallatszik a konyha felől.
- A fene egye meg, már megint elestem a kecske láncában!

Rákosi Mátyás inkognitóban járja a várost, hogy jobban megismerhesse az emberek véleményét. Beül egy moziba, ahol a film előtt pereg a híradó, melyen éppen átadják neki az augusztus 20.-i friss kenyeret. Midenki feláll a moziban és vastapssal köszönti:
- Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!
Rákosit földöntúli öröm önti el, ám a következő pillanatban valaki nagyot csap hátulról a fejére, és így szól:
- Tapsolj, kopasz, mert elvisz az ÁVO!

A moszkvai Kremlnél az éjszakai szolgálatot teljesítő őr éjfél előtt néhány perccel egy nagyobbfajta alakot lát feltűnni maga előtt. Ráfogja a puskáját:
- Állj, ki vagy?
- Ne lőj, én vagyok Péter cár szelleme!
Majd azon nyomban el is tűnik. Éjfélkor egy kisebbfajta alak tűnik fel. A katona arra is ráfogja a fegyvert:
- Állj, ki vagy?
- Ne lőj, én vagyok Katalin cárnő szelleme! Ezzel ez a tünemény is szétfoszlik. Éjfél után valamivel egy újabb alak tűnik fel.
- Te meg kinek a szelleme vagy?
- Menj a fenébe, most jövök a melóból.

Egy ember elmegy a Kremlbe, és szól a portásnak:
- Leninnel szeretnék beszélni. Mire a portás:
- De kérem, Lenin már régen meghalt.
Másnap ugyanez megismétlődik. Megy az ember harmadnap is, és mondja a portásnak:
- Leninnel szeretnék beszélni.
- De uram, már megmondtam önnek, hogy Lenin régen meghalt, miért jött megint?
- Mert olyan jó hallani.

Egy törpe sétál a Fehér Ház előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt, te törpe?
- Az igazságot - mondja a törpe.
- Azt ne itt keresd - válaszol az elnök -, menj el egy európai országba.
A törpe eljön Magyarországra. Sétál a Parlament előtt, kezében lóbálja a lámpását. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt, te törpe?
- Az igazságot - mondja a törpe.
- Azt ne itt keresd - közli az elnök -, menj el Oroszországba.
A törpe elmegy Oroszországba. Sétálgat a Kreml előtt. Kijön az elnök, és megkérdezi tőle:
- Mit keresel itt te törpe? Mire a törpe:
- Most már a lámpásomat.

Egy kínai határőr járkál a kínai-orosz határon. Odamegy egy kúthoz, beleköp, és azt mondja:
- Harminckilenc.
Ez többször is meismétlődik. Az orosz határőr már nagyon kíváncsi. Odamegy a kúthoz és belenéz. A kínai odaoson mögéje, belelöki, köp egyet, és azt mondja:
- Negyven.

Annak idején Kádár és Brezsnyev vitatkoztak, hogy melyik az erősebb, a bika vagy a tank. Kádár azt mondja, hogy a bika, Brezsnyev azt, hogy a tank. Nem tudják eldönteni, ezért egy próbában egyeznek meg. Szembeállítanak egy magyar bikát és egy orosz tankot, de mielőtt megkezdődne a viadal, Kádár odamegy a bikához és súg neki valamit. Összeugrasztják a bikát és a tankot, és a bika pillanatok alatt összetiporja a tankot. Brezsnyev azt mondja:
- Hát ez szinte hihetetlen, ha nem látom, senkinek sem hittem volna el. De azért áruld már el, Jancsikám, hogy mit súgtál küzdelem előtt a bikának.
- Csak annyit mondtam neki, hogy ezek vitték el 45-ben a teheneket.

Nagyszámú kínai turistacsoport érkezik a Szovjetúnióba. Nagyon megtetszik nekik a Kreml, és elhatározzák, hogy eltolják Kínába. Leteszik a bőröndjeiket, majd nekifeszülnek a falnak. Egy idő múlva visszanéz az egyik, és azt mondja:
- Sokat haladtunk, már nem látni a bőröndöket.

Torgyán József elmegy az orvoshoz, és elpanaszolja neki, hogy esténként nem tud elaludni. Az orvos megvizsgálja, majd így szól:
- Tudja mit? Próbálja meg elalvás előtt a saját beszédeit olvasgatni.

Egy közvélemény-kutatás alkalmával egy riporter leszólít egy férfit az utcán:
- Uram, szereti ön Torgyán Józsefet?
A férfi óvatosan körülkémlel, azután int a riporternek, hogy kövesse. Elérnek egy parkba. Ott a férfi beáll egy hatalmas fa mögé, ismét körülkémlel, lehajol a riporterhez és a fülébe súgja:
- Szeretem!

Egy vidéki lap riportere megbízást kap a főnökségtől, hogy készítsen riportot Torgyán Józseffel. A riporter felháborodva érkezik vissza:
- Ezzel nem lehet beszélgetni! Folyton ő beszél.

Egy ember röplapokat osztogat a Vörös Téren. Szinte percek alatt ott terem a rendőrség, és röplapokkal együtt begyűjtik az osztogatót. Az őrszobán megnézik a röplapokat, ám ekkor veszik észre, hogy azok üresek. Megkérdezi az ügyeletes rendőr, hogy miért nem írt rá semmit.
- Azért - hangzik a válasz -, mert így is világos minden.

Ismét kitör a balhé a magyar és a román kormány között, és előkerül a régi vita, hogy kié is Erdély, és mihez van joguk a magyaroknak. Ez így nem mehet tovább, határozzák el, és a koppenhágai nemzetközi bírósághoz fordulnak. A magyar követ jut elöször szóhoz:
- Amikor bejöttünk a Kárpát-medencébe, lepányváztuk lovainkat, főztünk egy gulyást, és ledőltünk. Reggel viszont sehol sem találtuk a lovainkat. Az avarok elárulták, hogy a románok voltak.
- Hazugság! - ugrik fel a román diplomata. - Ott se voltunk!
- Hát ez az. - mondja somolyogva a magyar követ - Akkor meg mit énekelnek itt az ősi földről.

Grósz Károly valamikor az 1980-as években:
- Elvtársak! Jövőre jobban fogunk élni, mint most!
Erre egy hang a hallgatóság soraiból:
- Maguk igen, de mi?

Bukarestben két román megbeszéli, hogy kivándorlnak az USA-ba. Először csak az egyik megy ki, és értesíti a társát, hogy érdemes-e kimenni. Meg is jön a levél, benne szomorú hír:
- Barátom, ne gyere, nem jó itt a közbiztonság, mert láttam, hogy a közeli sarkon két kutya marcangolt egy románt.
Erre a válasz:
- Tudod mit, én mégis megyek, mert idehaza azt láttam, hogy két román evett egy kutyát.

Megy egy ember a második világháború idején az utcán, és nagyot köp. Egyszer csak megszólal mögötte valaki:
- Figyeljen, néptárs! Jobban tenné, hogy ha megtartaná a véleményét magának.

A háború idejében biliztetik a gyerekeket az óvodában. Az egyik gyerek nagyon nyög. Megszólal a másik:
- Ne nyögjél, mert ha nem tudnád, a bilinek is füle van.

Horn Gyula talál egy csodalámpát. Gyorsan megdörzsöli, mire kijön belőle egy szellem, és így szól:
- Mit kívánsz kisgazdám?
Mire Horn mérgesen:
- Kisgazda az anyád!

Az iskolában a gyerekek a Nemzeti dalt tanulják, és rajzos felelet formájában számolnak be. Feri egy kardot és egy láncot rajzol a táblára, és aláírja: fényesebb a láncnál a kard. Pisti egy hidat, egy folyót és a patakban mosakodó embereket rajzol, és ő is ír alá egy sort: mit ránk kentek a századok, lemossuk a gyalázatot. Jancsi sok-sok dombot rajzol, és ő is szövegel alá: hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak. Mindhárman ötöst kapnak, ám a rossz tanuló Móricka is jelentkezik és felrajzolja Rákosi képét a táblára.
- Hogy kerül Rákosi elvtárs a versbe? - vonja kérdőre a tanár.
- Ö a sehonnai bitang ember! - válaszol Móricka.

Rákosi és Gerő autóval utaznak a Duna partján, és a kocsiban a parasztokról illetve a munkásokról vitatkoznak.
- Te Ernő! - szól Rákosi - Olyat kéne tenni, aminek örülnének az emberek és a népnek is jó lenne.
Mire a sofőr:
- Hajtsak a Dunába elvtársak?

Rákosi ellátogat a bolondok házába, ahol az összeterelt betegeknek beszédet tart. A bolondok lelkes tapssal jutalmazzák, néhány ember azonban nem nyilvánítja ki a tetszését. Máris ott terem néhány ÁVH-s:
- Maguk miért nem tapsolják meg Rákosi elvtársat?
- Mert mi ápolók vagyunk és nem bolondok! - hangzik a válasz.

Hárman ülnek egy sötét cellában, és kérdezik egymástól, hogy ki miért van itt.
- Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót! - kezdi az első.
- Én is szidtam Rajk Lászlót! - válaszolja a második. Mire a harmadik:
- Én vagyok Rajk László.

A tanító méltatlankodva meséli az egyik ÁVO-s százados ismerősének:
- Képzeld, a történelem órán kihívtam feleni Mórickát, és azt kérdeztem tőle, hogy ki törte össze Lehel kürtjét. Erre ő sírva azt válaszolta, hogy tanító bácsi, nem én voltam.
Másnap a százados boldogan újságolja a tanítónak:
- Én már tudom, ki törte össze Lehel kürtjét!
- Na ki? - érdeklődik kíváncsian a tanító.
- Móricka meg az apja.
- Honnan tudod?
- Bevallották.

Két ember beszélget a villamoson:
- Elnézést, elvtársam, ön párttag?
- Nem kérem.
- Akkor esetleg valamelyik rokona?
- Nem.
- Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
- Nincsenek.
- A minisztériumban sem dolgozik senkije?
- Nem, senki.
- Esetleg a városi tanácson?
- Ott sem.
- Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!

Farkas Mihály Recskre látogat.
- Maga miért van itt? - kérdezi az egyik politikai rabot.
- Mert nem engednek haza.

A tanárnő sírva szalad be a szünetben az igazgatóhoz:
- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy menjek a fenébe, és hogy a büdöslábú igazgató pedig fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ö a városi párttitkár.
- És a mamája?
- Ö a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja mit? Én elmegyek lábat mosni, és befogom a pofámat, maga pedig kartársnő, menjen a fenébe!

Egy árva fiú a tanácselnök közreműködésével ingyen kitanulta a kőfaragó szakmát. A tehetséges ifjonc egy mesterhez kerül, aki, mielőtt átadja neki a mesterlevelet, így szól:
- Na fiam, holnap menj el szépen a tanácselnök elvtárshoz, és köszönd meg szépen, hogy kitanulhattad a szakmát.
A fiú így is tesz. Elmegy a tanácselnökhöz, és így szól:
- Kedves tanácselnök elvtárs! Nagyon köszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.

Két párttitkár beszélget:
- Nem lesz itt semmi gond. Olyan búzakazlak vannak, hogy Isten lábáig érnek!
- Na de elvtárs! Nincs is Isten!
- Miért, búzakazlak vannak?

A TSZ-paraszt szorgalmasan kaszálja a lucernát. Az egyik nap ellátogat hozzá Novotny, és így szól:
- Mennyit teljesít egy nap?
- Egy holdat! - válaszolja büszkén a paraszt.
- Az kevés! Nálunk naponta két holdat vágnak le.
- Ez hogy lehet? - ámul a paraszt.
- Úgy, hogy a nyél mindkét végén van kasza, így nincs üresjárat. Oda-vissza vágva van a rend.
A parasztnak tetszik az ötlet, és tényleg többet tud aratni. Egy hónap múlva maga Brezsnyev látogat el hozzá:
- Mennyit kaszál egy nap?
- Két holdat! - húzza ki magát a paraszt.
- Az kevés! Nálunk naponta négy holdat kaszálnak, ugyanis mindenki köt egy gereblyét a derekára, és egyben össze is húzza maga után a rendet.
A paraszt ezt is megfogadja, és tényleg gyorsabban halad. A harmadik hónapban Kádár látogatja meg. A paraszt eldobja az összes szerszámát és rohanni kezd. Mire Kádár:
- Álljon meg, hova rohan? Nem is tudja, mit akarok mondani magának!
- De igen! - válaszolja a paraszt
- Azt, hogy akasszak a tökömre egy viharlámpát, hogy éjszaka is tudjak dolgozni.

Az üzemvezetőt párthatározatra TSZ-elnökké választják. Első feladata, hogy megtekinti a parasztok mezőgazdasági szerszámait. Az eketaliga láttán meg is jegyzi:
- A szemtelen kulákja ezt is lopta!
- Honnan tudod? - kérdi a párttitkár.
- Nem látod? Az egyik kereke kisebb, mint a másik.

A TSZ-elnök feleségéhez becsengetnek délután. Az asszony ajtót nyit, és látja, hogy a küszöbön ott áll a férje helyettese.
- Asszonyom! - kezdi. - A férje küldött, hogy üzenjem meg, ma tovább tart a pártgyűlés, ezért későn jön haza.
- Köszönöm! - válaszolja az asszony - Óhajt még valamit?
- Igen! - válaszolja a férfi - Tudja, ön nagyon tetszik nekem, és én adnék magának tízezer forintot, ha megcsókolhatnám.
Az asszony húzódozik egy darabig, aztán rááll, hiszen tízezer az mégis csak tízezer. A férfi azonban tovább erősködik:
- Asszonyom! Ha levetkőzne előttem meztelenre, újabb tízezer forintot adnék magának!
Az asszonynak tetszik a fiatal férfi, és mivel jól jönne a pénz ruhára, levetkőzik a helyettesnek. A férfi mosolyogva legelteti a szemét a test domborain, majd így szól:
- Asszonyom! Ha szeretkezne velem, harmincezer forint ütné a markát.
Az asszony húzódozik egy darabig, de aztán belemegy. Éjjel egy órakor hazajön a férj, és így szól:
- Drágám! Járt itt a helyettesem?
- Igen! - feleli az asszony.
- És adott ötvenezer forintot?
- Igen! - válaszolja halálsápadtan a feleség.
- Tudod, drágám, ma kaptam ötvenezer forint jutalmat, és hogy biztonságban legyen, elküldtem neked a helyettesemmel.

Lázmérőt vásárol a TSZ-elnök.
- Milyen gyártmány van? - kérdezi az eladót.
- Angol és orosz.
- Akkor adjon egy angolt, mert az oroszt nem lehet lerázni.

János bácsinak feltűnik, hogy a TSZ-elnöknek és az agronómusnak milyen jól megy. Panaszt is tesz náluk, ám azok így felelnek:
- Egyszerű az egész! Korán kell kelni.
János bácsi másnap korán kel, és látja, hogy a TSZ-elnök meg az agronómus a falusi raktárnál a saját kocsijába dobozokat pakol. Ö is így tesz, és napról napra gazdagabb lesz. Az egyik nap jó munkája eredményeképpen jutalomutazást kap Moszkvába, ahová az új Volgájával megy. Az egyik reggel kinéz a fényűző szálloda ablakán, és látja, hogy a kocsija nincs sehol.
- Az anyjukat! Itt még korábban kelnek.

Földrajzóra van az iskolában. A tanár a világ térképe előtt magyaráz:
- Látjátok, gyerekek? Ez a nagy piros folt a Szovjetúnió. A halványabb piros foltok a vele szövetséges népi demokráciák. Ezek balra az imperialista kapitalista országok. Minden ország más-más színű. Ez a tőlük legtávolabbi fehér folt, hol még vademberek élnek. Van valakinek kérdése?
Pistike jelentkezik:
- Tanító bácsi kérem, ahol vademberek élnek, ott van párt?
- Ott még nincs párt.
Józsika is jelentkezik:
- Ahol a vademberek élnek, ott van szakszervezet?
- Ott még ősemberek laknak. Nincs elnyomó réteg.
Móricka is kérdez:
- Ha a vadembereknél nincs szakszervezet és nincs párt, mitől vadultak meg az emberek?

A vasfüggöny idején az osztrák-magyar határon áll két gyerek. Az osztrák egy hatalmas sonkás zsemlét majszol. Elkezdi a magyar gyerek:
- Te, adj egy harapást!
- Nem adok! - válaszolja az osztrák.
- Tudd meg, hogy nekünk van egy kétszobás lakásunk! - kezdi a magyar.
- Az semmi! Nekünk négyszobás házunk van.
- De nekünk van egy Trabant autónk.
- Az semmi! Nekünk Fordunk van.
- Tudd meg, te osztrák, hogy nekünk van KGST-nk, és Varsói Szerződésünk.
- Lesz nekünk is! - válaszolja az osztrák.
- Jó, de akkor nem lesz sonkás zsemlétek!

Az iskolában Mórickát felszólítja a tanár:
- Na fiam! Sorold fel nekem a baráti országokat.
- Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária.
- Jól van! Ám a legfontosabb kimaradt: a Szovjetúnió.
- Az nem baráti ország, hanem testvéri!
- Ugyan miért? - kérdi a tanár.
- Mert a barátait maga választja meg az ember.

Tanulmányi felelőst vár az osztály. A tanár felszólítja Mórickát, és megkérdezi:
- Mit nevezünk tragédiának?
- Tragédia az, hogy ha megdöglik a nyulam.
- Nem jó, Móricka! - vág közbe a tanár - Ez nem tragédia, hanem baj. Az a tragédia, hogy ha meghal Kádár elvtárs.
Másnap megérkezik a tanfelügyelő, és felteszi a kérdést:
- Mit nevezünk tragédiának?
Móricka lelkesen jelentkezik:
- Ha Kádár elvtárs meghal, az tragédia, de nem baj. A baj, ha otthon megdöglik a nyulam.

Iván reggel felkel, és munkába menet előtt végigellenőrzi a zsebeit:
- Párttagkönyvecske, szakszervezeti könyvecske, szemináriumi füzetecske, Pravdácska. Minden rendben van, Iván beér a kolhozba és még egyszer végigellenőrzi a zsebeit, majd hirtelen a fejéhez kap:
- Hát a kalapácskát meg otthon felejtettem!