A Firefly Studios fejlesztői kétségkívül jelentős látnoki képességekről tettek tanúbizonyságot a Space Colony fejlesztésekor: a játék megjelenése után nem sokkal George W. Bush az Egyesült Államok mélyen tisztelt (khmm...) elnöke bejelentette, hogy az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) költségvetését nemcsak megemelik, hanem nagyszabású terveket is helyeztek kilátásba, mint egy holdi űrbázis létrehozása. Eltekintve attól, hogy a költségvetési növelés maximum Marika néni fizetésének megemelésére elég, rájöhetünk arra, hogy micsoda véletlen, a Space Colonyban is éppen egy űrbázis működtetése a feladatunk!

Mint az a fentiekből kiderült, a Gathering of Developers szárnyai alatt a Firefly (a Stronghold mögött álló csapat) ismételten a hozzá oly közel álló menedzser játékot készített. Helyesebben nem is igazi, vérbeli menedzser-programot készítettek, sokkal inkább eltolódtak a Sims irányába, így nem makro-, hanem mikroszinten kell irányítanunk peonjaink életét.
Az alapállás tehát a következő: van egy bolygó, ahol felhúzhatunk egy űrbázist, melybe különféle személyek költöznek be, így feladatunk kettős, hiszen nem csupán a bázis menedzselésével kell foglalkoznunk, hanem az azt működtető humaniodok igényeit is ki kell elégítenünk. Természetesen ez a két feladat egybefolyik. Embereink előre kidolgozott személyiséggel, szakképesítéssel, igényekkel rendelkeznek, így értelemszerűen ügyesen kell lavíroznunk, hogy például az agresszív Stig megjavítsa az elromlott gépeket, ugyanakkor ki is tombolhassa magát, és persze ezen tombolás közben mind a bázis, mind a lakótársai épségben maradjanak...

Főhősünk Vénusz, ő a küldetések java részében szerepelni fog, ezáltal emelve a bázis plázacica állományát :-). A további karakterek között van egy tökéletes plázacica (Vénusszal ellentétben az ő vérvonala 100%-osan a plázából indul, és oda is érkezik vissza), rapper, a már említett übermacsó férficsoda Stig, lazsálásra hajlamos punk csajszi, jómunkásember vidékről, és egy minden ízében súlyos személyiség, mindenki rémálma, a tökéletes anyós. Hőseink az élet különféle területein tevékenykednek, amire az állomás üzemeltetéséhez szükségünk is van, hiszen mind az élelmezésre, mind a fejlesztésre, mind a karbantartásra nekünk kell ügyelnünk, és mindezek mellett ki kell elégítenünk lakosaink igényeit – a kettő összeegyeztetése néha nem könnyű feladat. Hogy életünk ne legyen oly szürke, és unalmas, kapunk társaságot is a bolygókra. Ezen E.T márkájú élőlényeknek általában azért mérsékelten fennkölt célért ügyködnek, hogy állomásunkat szépen leradírozzák a planéta felszínéről. Ennek megakadályozására különféle egzotikus jószágokat telepíthetünk territóriumunk határára: sugárvetőket, lézerrácsot, őrrobotokat, stb.

Sem John Carmack, sem Tim Sweeney nem fog agyvérzés-közeli állapotba kerülni a Space Colonyt hajtó motortól, azonban a maga pici-puha menedzselgetős-simses kategóriájában meglehetősen pofásnak mondható vizuális háttérrel rendelkezik a program, mely ha nem is egy vizuális orgazmus, azért sokkal több, mint funkcionális. Az audio részre sem lehet panasz, a hangeffektek viszonylag élethűek és a zenék is helyükön vannak: mindenféleképpen kiemelkednek a kategória ezen a téren nem túlzottan magas színvonalából.

Összességében tehát egy egészen jól eltalált program a Space Colony, mely bár kétségkívül nem az elmúlt év szenzációja, mégis, aki szereti a hasonló stílusú programokat, az remekül el fog szórakozni vele.