Évekkel ezelőtt elkészült egy kalandjáték, mely sokáig csak német nyelven volt elérhető. A játék nagyon jól kidolgozott volt, az NPC-k végezték a rendes napi rutinmunkákat, és a történet is kellemes volt. Végül a rajongók kérésének engedve elkészült az angol nyelvű változat, majd később folytatás is, a Gothic II.

A második epizód is remekül eltalált játék lett, bár a környezet talán kevésbé élő, mint elődjében volt. A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért: miután megöltük a Sleepert, bent szorulunk a barlangban. Három hét telik el, mire Xardas a mágus kiteleportál minket onnan, addig páncélunk mágikus ereje tart életbe minket. Közben rengeteg dolog történik a külvilágban. A mágikus védőburok eltűnik a börtön fölül, a rabok kiszabadulnak, és az egyik gazda fel is fogadja őket, hogy a király katonái ellen megvédje magát. A szigetre megérkeznek a paladikok is, ők az egyetlen városkában szállásolják el magukat. Hogy a távozás még nehezebb legyen, Xardas elmeséli, hogy a Sleeper távozása előtt utolsó kiáltásával összehívta a gonosz lényeket mindenhonnan, jönnek a goblinok, orkok és a sárkányok is.

Sajnos mikor Xardas megment minket, ott marad az összes felszerelésünk a templomban, de ami még rosszabb, hogy annyira legyengülünk, hogy kezdhetjük előröl a fejlődést. Minden szintlépéskor kapunk pontokat, melyekből tanároknál fejleszthetjük a tulajdonságainkat vagy tanulhatunk különféle dolgokat, mint vívás, vadászat, lopakodás, kovácsmesterség. A harci képességek össze vannak kapcsolva, így egy bizonyos szint felett már fejleszteni kell a kétkezes fegyver skillt is, ha az egykezest növeljük. Ez ugyanígy igaz az íjra és a számszeríjra is. Mindent semmiképp sem tanulhatunk meg, így ajánlott már az elején elhatározni, hogy mit akarunk, varázslót esetleg közelharci vagy távolsági fegyverekkel jól bánó harcost.

A szigeten uralkodó politikai helyzet miatt nekünk is el kell dönteni hamar, hogy hol állunk: csatlakozhatunk a volt rabokhoz, megpróbálhatunk bekerülni a paladinok közé, esetleg elmehetünk tanulni a kolostorba és tűzvarázslóvá válni. Persze ez nem lesz ilyen egyszerű. Ha lovagok akarunk lenni, akkor előbb a milíciához kell csatlakozni, de ennek csak a városka polgára lehet a tagja, polgárjogot csak az kap, aki állandó állással rendelkezik, állást pedig csak az, akit elfogad az egyik mester és még legalább négy azt mondja hogy maradhat. A tűzvarázslóknál látszólag egyszerűbb a helyzet, ott csak ezer arany és egy bárány kell a bejutáshoz. Ekkora összeget viszont nehéz lesz összeszedni, és bárányt sem egyszerű venni helyi gazdáktól. A volt börtöntelep lakóinál a városihoz hasonló sort kell bejárnunk.

A kapott képességpontokat rengeteg mindenre fordíthatjuk majd. Fejleszthetjük képességeinket, amire szükség is lesz, hisz minden fegyvernél meg van határozva milyen minimális képesség kell a használatához, illetve a manna is így növelhető. Tanulhatunk belőle harci képzettségeket, mint egykezes és kétkezes fegyverhasználat, íjászat és számszeríjászat, tanulhatunk varázslatokat, a vadászat trükkjeit, ezek segítségével az elejtett vadakból szerezhetünk eladható részeket, lopakodást, zárnyitást és varázsital-főzést is, kotyvaszthatunk majd gyógyitalokat, mannavisszaállítót, sőt akár olyat is, ami megnöveli valamely tulajdonságunkat permanensen.

A játék egyik hatalmas előnye, hogy nagyon keveset tölt: ha egyszer betöltötte az adott pályarészt, onnantól fogva nem kell semmi más neki, játszhatunk nyugodtan. Összesen három pályarész van, két hatalmas szabadtéri rész és a végén egy gigantikus barlang. Az első két helyszín között szabadon átjárhatunk majd, ha eléggé előrehaladtunk a játékban, míg az utolsó helyszínről nincs visszaút.

A harcrendszer szerencsére nem lett túl bonyolult. Ha elővesszük a fegyverünk az egérgombbal és a mozgásirányok egyszerre megnyomásával irthatjuk ellenfelünk. Az íjjakkal addig lőhetünk, míg van nyílvessző, a varázslatokkal pedig míg van mannánk. Vigyázni kell, mert nem ostobák a szörnyek, könnyen bekeríthetnek minket, ha nem figyelünk eléggé. A fegyverek és bekészített varázslatok között a számbillentyűkkel váltogathatunk.

A játék grafikája nem nevezhető különösebben jónak, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy néha hatalmas belátható területek vannak, és ezekkel is könnyedén megbirkózik az engine. A szörnyek és az NPC-k tűrhetően kidolgozottak, a környezetre se lehet igazán panasz, de a mai csillogó villogó játékok mellett elég csúnyácska szegényem. A hangokra is körülbelül ugyanaz vonatkozik, mint a grafikára: semmi komoly probléma nincs vele, de igazán dicshimnuszokat se zengenék róla. Hosszú távon eléggé megunhatóak a zenék is, és a goblinok halálhörgése is csak az idegeket borzolja kellő játékmennyiség után.

Összességébe egy kellemes külsőnézetes akció-RPG-t sikerült összehozni a készítőknek, melyet magáért a játékért érdemes végigjátszani mindenkép. Senkit ne riasszon el a grafika, sokat veszít, ha kihagyja a programot. A stílus rajongóinak pedig kötelező darab.